Belegondolva az elmúlt évekbe,hihetelen változásokon mentem keresztül.
Régebben azt hittem,ha RR-et fogom nyomatni agyba-főbe,akkor hiper-szuper fejlődést fogok elérni.
Ez nem így működik!
Ha 1kg-os súlyzót megemeltetnek valakivel 200-szor,tuti garantáltan izomláza,sőt mi több,izomgyulladása lehet.
Többet ér,ha 30 perc alatt "meghalsz",mint 90 percet lazán,"láblógatva" lenyomod.
A saját testsúlyos edzések ill. a nagyobb súllyal végzett gyakorlatok eszméletlenül formálják a testet.(Zuzka,Insanity,stb)
Miközbe formálódik a tested,a lelked is alakulni fog.Elkezdesz küzdeni:a fáradtság,a fájdalom ellen.
Formálódsz.
Hulla vagy,de már a következő edzésre gondolsz,alig várod.
Sokszor nagyon nehéz volt nekiállnom,úgy kellett "megerőszakolnom" magamat,na de utána...
A szenvedélyemmé vált a mozgás,a sport.
Mikor betonpillangó súlyban voltam(na azért még van mit alakítani magamon),megnyugtattam magamat,hogy aki szeret,az így is el fog fogadni.Az lehet,de kívánni biztosan nem...
Könnyebb volt a kis lelkemet megnyugtatni azzal,hogy magamba tömtem még egy kakaós csigát,lekváros táskát,mint az,hogy felemeljem a popsimat és nekiálljak mozogni.Nehezebbnek tűnt.Valóban meg kellett szoknom.
Eleinte,mint már említettem,egy kínszenvedés volt az egész,de ahogy telt az idő,úgy akartam a mozgást.
Éreztem,hogy a szervezetem is tisztul:eltüntek az óriás pattanások az arcomról,a narancsbőr a combjaimról,már nem kellett levegőért kapkodnom,ha lépcsőztem egy emeletet,le tudtam normálisan hajolni.
Kibújt belőlem az igazi nő,amit sikerült a hurkáimmal és a zsírpárnáimmal eltakarnom.
Nyitottabbá váltam.Nem azon járt az agyam,ha valakivel beszélgettem,hogy "Te jó ég,biztosan arra gondol,hogy lehet ekkora valaki?"
Ezt az utat kellett bejárnom,hogy megtaláljam önmagamat.
Bár,néha még mindig útkereső "fázisban" vagyok,de már tisztán tudom és érzem,hogy jó irány felé haladok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése