Azt hiszem,hogy most kerültem abba a lelkiállapotba,hogy tudjak írni a Kisbabám elvesztéséről.
Már nagyon régóta szerettem volna Anyuka lenni,aki a szeretetét egy Kicsi Életnek,egy belőle fakadó léleknek adhatja.
Sajnos nem így történt.
Január közepén lettem állapotos és március 26.-án úgy döntött ez a Kis Lélek,hogy itthagy engem.
Az intenzív edzéseimet február közepén abbahyagytam,amint megtudtam,hogy Gyermekem lesz,talán ez is volt a baj...
Kórházba kerültem első ízben.Bevéreztem.Kaptam injekciókat is a bevérzés megszüntetésére,illetve gyógszereket,amiket miután 5 nap kórházban fekvés után hazaengedtek,itthon is szedtem.
1 hét múlva kedden mentem vissza kontrollra,még akkor is voltak problémák.
Az én kedves,drága,odaadó,lelkiismeretes Doktornőm megvizsgált,de sajnos nem talált magyarázatot,hogy miért van ez.A Kicsi épségben a pocakomban volt.Akkor még....
Másnap reggel kezdődött,elkezdtem vérezni ismét.Éreztem,hogy nagy lesz a baj.
Elöző éjszaka megboldogult Mostohaapámmal álmodtam,hogy gyermeke fog születni.
Egyre intenzívebben véreztem,aztán valamilyen magzatvízszerűség kezdett szivárogni.Akkor már sírt a szívem,tudtam,hogy ez valami borzlmat jelent.
Beértünk a kórházba,egy szintén nagyon kedves,szimpatikus doktornő megvizsgált.
Felfektett a vizsgálóágyra,majd kivette a Kicsit.Aztán közölte velem.Akkor at éreztem,hogy egy világ dől össze bennem,kiszaggatják a szívem,a lelkem,rámomlik minden.Minden emberi méltóságomat levetkőzve ordítottam.Leírhatalan fájdalmat éreztem,nem fizikailag,inkább ott bent,a dobogó húsdarabban.100 évet öregedtem...
Kérdeztem,hogy mekkora volt.
A tisztítás(műtét) 18 órakor volt.Altatás közben felébredtem és feljajdultam.Azt hittem,hogy erős vagyok.Tévedtem..
Teljesen más szemmel nézek most a Világra,megváltoztam.Több pozitív dolgot látok most,nem mintha azelőtt pesszimista lettem volna.
Az egyik nap a kezembe akadt az egyik ultrahang képe.Nagyon hiányzik.Elraktam a babanaplót,amit elkezdtem írni.
Szeressétek a Gyermekeiteket!


Szabó Lörinc:Ima a gyermekekért:

Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek