Kismamalét

Régen blogoltam már,ideje frissítenem egy kicsit. :)
Szóval,igen,16.-ik hétben lévő kismama vagyok.Sokmindentől félek,bizonytalan vagyok,
hogy mi hogy lesz majd,milyen lesz a szülés,milyen lesz,mikor először a kezemben tartom a Kisbabánkat,a nemére is nagyon kíváncsi vagyok,vagy hogy milyen lesz az illata,a bőre tapintása.
Nem tudok igazából semmit.Az,hogy mesélnek dolgokat,hogy kivel hogyan volt,oké,de talán ez olyan,mint a Himalája:hiába beszélnek róla,illetve lát róla képeket az ember lánya,akkor sem tudja,hogy milyen,csak akkor,ha már ott van személyesen és rálép az útra.
Félelmetesen szép dolog az Anyaságra való készülődés.
Készülni a bizonytalanságra.Arra,hogy jó anya legyek.Arra,hogy úgy szeressem a Gyermekünket,ahogy jó Neki.Mert nem mindegy,hogy hogy adod a szeretetet.
Figyelni próbálok a jelekre,az Ő kis szeretetnyelvére.
Nem ígérem,hogy nem borulok majd ki sírva,sejtem,hogy nagyon nehéz dolgom/dolgunk lesz,hogy felvegyük az éleünkbe ezt a nagy mérföldkövet.
A kérdőjelek mindenhol ott lebegnek a levegőben és a hetek telésével egyre hangosabban suhognak.




Mielött pozitívat mutatott a terhességi teszt,én már akkor tudtam,hogy várandós vagyok.Férjemnek említettem,persze egy tesztet elvégeztem,ami negatív lett,de én a lelkem mélyén teljesen mást éreztem.
Tudtam,hogy nem vagyok egyedül.Ketten vagyunk és a szívem alatt dobog egy másik,apró kis szív.
Aztán a "csajos" napok késtek,végül elmaradtak.Csak halvány jelét látta annak,hogy újra "nagylány legyek" ebben a hónapban.
Egy újabb tesztet csináltam,ezúttal pozitív lett.
Nagyon óvatosan mertem elhinni,hogy ilyen hamar újra teherbe eshettem,pedig már akkor 100%-ig biztos voltam benne.
A 12.-ik hétig nem mertem szeretni.Igen,tudom...Nagyon féltem,hogy elveszítem és újra a padlóra fogok kerülni.Egyszerűen nem akartam álmokat hozzáfűzni,tervezni,hogy mi lesz majd.
Éltem az életemet,nem görcsöltem rajta.
Apropó,görcs.Hasfájós voltam,rengeteg magnéziumot ettem meg b6-tal és segített.
A fejfájások állandósultak,egészen múlt hétig elkísértek az émelygésekkel egyetemben.
A pocim is elkezdett szépen nödögélni.Nagyon szeretem és büszke vagyok rá. <3
Az első trimeszter érzelmi hullamvölgye nagyjából a mély depresszió és a mennyország szélein lebegtetett folyamatosan.Szegény Férjemet rettenetesen sajnáltam.
Ha láttam egy kisbabás reklámot vagy egy néni,bácsi sétáltatott egy kutyust én akkor is sírtam,hogy mennyire szereti azt a drága jószágot.
Valahogy az érzelmi világommal együtt az étkezési ízlésem is kifordult.Pl egyik délután megkívántam a mustáros paradicsomot.
Body Szisz tanácsára szereztem be egy kismamabandázst,szuper ötlet,tényleg rengeteg ruhát meg lehet spórolni vele,ugyanis a nadrágra ráhúzva nem látszik,hogy ki van gombolva és nem utolsó sorban a várandóság lötti felsőimet is hosszítja,valamint kiváló derékmelegítő és az ára sem vészes(2900 ft-ért vettem) ;)
Ami még nagyon hasznos dolog:kismamaolaj,a Rossmanban vettem,király illata van,2 összetevő van benne,ami nem természetes,de azon kívül szerintem hibátlan.Babydream kismamaolaj a neve.
1000 ft-ba került.
Féltem attól,hogy rengeteg kilót fogok felrántani magamra,mert eszméletlen hízékony vagyok,de aztán rájöttem,hogy nem érdemes görcsölni rajta.
Hátfájós kezdek lenni,ami kb 2 hete kezdődött.Az aluszékony korszakom szintén 2-3 hete ért véget.
Most 3 kg-nál tartok,de nem zavar. :D Élvezem a kismamalétet.Természetesen nem kell kettő helyett enni,de ha egy csokit megkívánok,akkor nem állok ellent. :)
Az orvosi vizsgálatok eddig a következők voltak:
-ultrahangok(2 db)
-vérvétel
-vizeletminta vizsgálat
Kicsit vérszegény vagyok.Ettől eltekintve egész pofás a vérképem. :D
A cukor kicsit aggaszt,alacsonyabb a kelleténél,3.35 volt étkezés után kb 3 órával.(3,50 az alsó határ)
Zavarban vagyok,ha a pocakomat nézik,de már kezdem megszokni.
Tényleg egy áldott lét:az emberek előzékenyek,megkérdezik hogy vagyok.
Egy új Élet születésének adok esélyt és utat.